Igazából nem ezt a filmet akartam most bemutatni, de megtévesztett az a tény, hogy két változat létezik ebből a moziból. Az egyik 1962-ben készült, a második pedig 1977-ben. Most az utóbbit fogom górcső alá venni. Előre szólok, hogy senki ne számítson semmi pozitívumra ezzel a címmel kapcsolatban, mert nálam ott van minden idők legrosszabb SB alkotásai között. Természetesen részletesen meg is fogom indokolni, hogy miért ez a véleményem.

Nézzétek el nekem, hogy ezúttal kevesebb szó esik a történetről. Egész egyszerűen nem érdemli meg a sorokat. Kicsit fura helyzetben is vagyok, mert az elmúlt napokban a megnézett filmek közül mindkettő kiemelten feminista. Még is micsoda különbség van közöttük. Egyébként egy 18. századi kínai novella alapján készült, amely novella több ezer oldalas, így nehéz is lenne egy filmbe sűríteni. Kezdjük akkor az újabb Red Chamberrel.

A történet középpontjában a Jin család áll, amely arról híres, hogy nagyon gazdagok, nagy tekintélyük van, de szinte csak nők irányítják a családot és a férfiak a ranglétrán eléggé hátul kullognak. A család egyetlen reménye és leendő vezető jelöltje Mester Bao Yu, aki még elég éretlen erre a pozícióra. A családhoz érkezik egy árván maradt rokonuk, Dai Yu, akibe Bao Yu egyből beleszeret. A film nagy részében azt láthatjuk, ahogy Bao Yu viaskodik a családjával, illetve a két szerelmes egymásba habarodását.

Zárásképpen a család női vezetői egy másik lányt szeretnének Bao feleségének, ezért egy fátyolos trükkel becsapják, aki így másik nőt vesz el, pedig abban a hiszemben volt, hogy Dai Yu-t takarja az esküvői fátyol. Természetesen a csalásról semmit nem tud Dai Yu és amikor megtudja, hogy a szerelme más nőt választott, akkor szörnyethal. A film zárásaként Bao szomorúságát és a család összeomlását prezentálja nekünk a Shaw művek.

A cikk bekezdésében azt írtam, hogy ez a legrosszabb SB film, amit mostanában láttam. Itt az indoklás. Nem vagyok nőellenes, (sőt) de az, hogy még a férfi főszereplőt is női karakter játszik, az valahol már kiverte nálam a biztosítékot. Az pedig már egészen durva, hogy a férfi (női) főszereplő sokkal vonzóbb mint a női főszereplő. Brigitte Lin szépségét még a férfias ruhák, beszédstílus és smink sem tudta elrejteni. És itt el is árultam a film egyetlen pozitívumát férfi szemmel nézve.

Lássuk a negatívumokat. A történet gyakorlatilag nulla és ez is 1-2 helyszínen játszódik.(igaz legalább a helyszínek és kosztümök csodásak) Két szerelmes gyerek énekel egymásnak, azaz nem igazán szól semmiről. Az már csak hab a tortán, hogy a mozi 95%-ban huangmei opera ének van, így kb 30 perc után erősen fájt a fülem. Szó szerint irritáló. Előre fel vagyok készülve, hogy mi vár rám az 1962-es verzióban. Drukkoljatok, hogy túléljem. Habár ha optimista vagyok, akkor úgy is felfoghatom, hogy ennél már csak jobb lehet. Szóval megkérek mindenkit, hogy NE nézze meg ezt a filmet. Elpazarolt másfél óra lenne az életetekből.

Értékelés: */*****